Őstörténetünk orientalista szemléletben
Baráth TiborAz ókori magyar történet – divatosabb szóval élve „őstörténet” – a nemzeti múlt ama szakaszával foglalkozik, amely Kr.e. 3000 körül kezdődik és a jelen időszámítás 895. esztendejével végződik. Ez utóbbi időpontban érkezett be a Kárpát-medencébe a magyarul beszélő népek utolsó nagy hulláma és telepedett le az újonnan szerzett hazában. A magyar őstörténet időbeli elhatárolása régi hagyományokon nyugszik, de módszertanilag is indokolható. A szóban forgó időszakban ugyanis a történettudomány (az írott okmányok gyér volta miatt ) jobban rá volt utalva segédtudományai támaszára, mint későbbi szakaszaiban. Segédtudományai közül leginkább a nyelvészet és a régészet eredményeit tudja használni, de a vallástörténet és a régi írásmódokkal foglalkozó paleográfia is sok segítséget nyújt. A segédtudományokhoz csatlakozott az utóbbi tíz –tizenöt év folyamán a földrajzi elnevezéseket elemző helynévkutatás is.